Tudatos táplálkozás

          Amikor a főzés több, mint ízek. 1.rész

Táplálkozás

Miért kell beszélni a tudatos táplálkozásról? Mert volt idő, amikor a "vas szöget is meg tudtuk volna enni", és most "semmi nem jó”. Az idő múlásával nem kívánjuk, nem tudjuk megenni, vissza beszél. És eljön az ideje, amikor ráébredünk, hogy valamit tennünk kell. Ismerős?

De mi változott meg? Fiatal korban a metabolizmusunk gyors, a szervezet rugalmasan alkalmazkodik, az elhasználódott sejtjeink gyorsan megújulnak, és az ételek következményei nem tűnnek azonnalinak. 

Aztán egy ponton átlépünk egy láthatatlanküszöböt: a testünk elkezd "beszélni". A reggeli kávé után is fáradtak vagyunk, a kedvenc ételeink nem esnek jól, és egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy "semmi nem jó”. Vagy épp eszünk és mégis éhesek maradunk. 

Mi változott meg? Három kulcsfontosságú tényező:

1. A metabolikus rugalmasság csökkenése

Fiatalon a szervezetünk kiválóan alkalmazkodik – a glükóz, a zsírok anyagcseréje hatékony, a gyulladásos válaszok gyorsan lecsengenek. Idővel ez a metabolikus rugalmasság csökken. A sejtek kevésbé reagálnak az inzulinra, a máj fárasztóbbá válik, a gyulladás alacsony fokú, de krónikussá válhat. Amit 20 évesen problémamentesen megemésztettél, azt 40-50-60 évesen már teherként éli meg a tested.

2. A mikrotápanyag-tartalékok kimerülése

Képzeld el a szervezeted egy takarékpénztárnak, ahol a vitaminokat, ásványi anyagokat és antioxidánsokat raktározzuk. Éveken át tartó, mikrotápanyagban szegény, de kalóriadús táplálkozással ezek a tartalékok kimerülnek. Amikor nincs elég magnézium az idegrendszer nyugtatásához, elég C-vitamin a immunvédelemhez, vagy elég B-vitamin az energiatermeléshez, a test "panaszokat" küld: fáradtság, emésztési problémák, gyakori megfázások.

3. A kumulatív "toxikus terhelés" és a bél egészségének változása

Nemcsak a hiányosságok, hanem a felhalmozódások is problémát jelentenek. Évekig felgyülemlő feldolgozott élelmiszerek, konzervanyagok, nehézfémek, gyógyszermaradványok és krónikus stressz hatására a szervezet detoxikációs rendszerei túlterhelődnek. A bélflóra egyensúlya – amiről már beszéltünk – megbomlik, ami tovább rontja a tápanyag felszívódást és fokozza a gyulladást.

A fordulópont: amikor a test "visszautasít

A "semmi nem jó" érzése gyakran a test intelligens riasztórendszere. Ez nem "hiszti", hanem valódi biokémiai visszajelzés.

Figyelj a szervezeted mit jelez neked:

A puffadás azt jelzi: "Nem tudom megfelelően lebontani ezt az ételt, vagy a bélflórám problémás”

A délután összeesés azt üzeni: "Véget ért a cukor-löketed, és nincs tartalék energiám”

A krónikus fáradtság azt kiáltja: "A mitokondriumaim (sejtek energiacellái) nem kapnak megfelelő tápanyagot a hatékony működéshez"

Miért most kell foglalkoznunk ezzel?

Mert soha nem késő újrakezdeni, és mert a testünk rendkívül rezitens. Az a jó hír, hogy a sejtek folyamatosan újjászületnek:

A bélnyálkahárnya 3-5 naponként megújul

A vörösvértestek 120 napot élnek

Még a csontok is folyamatosan átépülnek (10 évente teljesen kicserélődnek)

Nem arról van szó, hogy "tönkretettük" magunkat – hanem arról, hogy most már hallgatnunk kell az üzenetekre, és új anyagokkal kell építenünk.

Hogyan kezdj neki, amikor "semmi sem jó"?

1. Ne az éhezés, hanem a táplálkozás felé fordulj: Amikor semmi nem esik jól, a megoldás nem az, hogy egyél kevesebbet, hanem hogy másfélét egyél. Koncentrálj arra, hogy mit adhatsz a testednek, ne arra, hogy mit vonj meg tőle.

2. Kezdd az alapokkal – az igazi ételekkel: Hagyd egy időre a csomagolt "ételkészítményeket". Egy tojás, egy marék spenót, egy banán – olyan egyszerű, felismerhető ételek, amiket a nagyanyád is felismert volna.

3. Hallgass a testedre – de az igazi üzenetekre: Ha valami nem esik jól, ne erőszakold. De kérdezd meg: "Ez tényleg nem esik jól, vagy csak a megszokás hiányzik?" Egy zöldségleves elsőre furcsának tűnhet, de a test hamar felismeri az igazi táplálékot.

4. Légy kíváncsi, ne szigorú: "Mi történik, ha egy hétig reggelire zabkását eszem?" vagy "Hogy érzem magam, ha a fehér kenyér helyett teljes kiőrlésűt választok?" Kísérletezz, mint egy tudós a saját testedben.

5. Végül, de nem utolsó sorban, légy kreatív. A szervezeted meg fogja hálálni.

Emlékezz vissza a "vas szöget is megenném" időszakra: Az nem az volt, hogy a tested bármit megbocsátott. Hanem hogy volt annyi tartalékod, hogy a hibák ne látszódjanak azonnal. Most nincs annyi tartalék – és ez nem baj, hanem lehetőség, hogy megtanuld, mi az, ami tényleg táplál.

A lényeg: Ez nem büntetés, hanem fordulópont

Most már figyelj rám:

Amikor azt érzed, hogy "semmi nem jó", valójában a tested azt mondja: "Most már figyelj rám. Most már adj nekem olyat, amire valóban szükségem van.”

Ez a pont nem a leépülés kezdete, hanem a tudatosabb kapcsolat kezdete a testeddel. A fiatalok "vas szöget is megevő" képessége valójában nem szuperképesség – hanem egyfajta hitel, amivel születtünk. Most jött el az idő, hogy visszafizessük ezt a hitelt – nem szigorral, hanem törődéssel és értő figyelemmel.

És ironikus módon: amikor elkezded táplálni a sejtjeidet, nem a múltbeli "vas szöget megevő" énedet kapod vissza – hanem valami sokkal jobbat: egy energiával teli, kiegyensúlyozott és hálás testet, amely végre megkapta, amire mindig is szüksége volt. De természetesen vannak helyzetek, betegségek, amikor kevés mindez, ennél többre van szükség. Viszont ha elkezded, azzal lehetőséget adsz magadnak, hogy támogatod a szervezetedet a regenerálódás útján.

Következő rész tartalmából: 

Az leszel, amit megeszel. Biztos hallottad már, és lehet, hogy egy elcsépelt szlogennek tűnik. De végül is, ez a sejtek titkos üzenete. Hogy miért? Várlak a következő fejezetben.