Sziasztok!
Liszttől a kenyérig.
Marcsi vagyok, az Anya főztje valamint az elődje a Paradicsom falatozó oldal és blog megálmodója és kezelője. A fiamnak indítottam, hogy majd egyszer átadom neki, mint egy virtuális szakácskönyvet. Tudom, már régen jelentkeztem saját bejegyzéssel. De szeretném bepótolni, új névvel, új lendülettel és sok finom házias recepttel.
Nem vagyok más, mint csupán egy szimpla kis háziasszony, aki szeret sütni-főzni, és a modern technika segítségével utána járni azoknak a dolgoknak, amik érdekelnek. Nyitott vagyok az új dolgokra, mindenféle konyha érdekel. Most éppen azzal foglalatoskodok, hogy hogyan tegyem egészségesebbé a napi táplálékot. Az egyik ilyen téma most, hogy hogyan süssek kovászos kenyeret.
Azért osztom meg veletek, mert a magyar konyha nem éppen az egészséges oldaláról híres. De hogyan csempésszünk bele egy kis egészséget, hogy nem keljen felborítani a teljes íjvilágunkat? Bár néha az is elkerülhetetlen. A hosszú évek alatt rá kellett jöjjek, hogy nem biztos, hogy a drága a drága. Van, amikor az olcsó lesz drága hosszú idő után. Mit értek ez alatt? Mint mondtam, szeretek sütni-főzni. De mint magyar és kispénzű ember, nem sok jelentőséget tulajdonítottam a zöldségeknek, gyümölcsöknek, olajoknak, vagy épp mindig a legolcsóbb liszteket vettem meg. Mitől lett drága? Az egészségemmel és a családom egészségével fizettem érte. És ami szomorú, hogy sokan közülünk így vannak ezzel.
Mivel a kenyeret mindenki szereti, és újabban sok negatív dolognak van kitéve, tudtam, hogy ennek a végére kell járnom. Mert biztos, hogy nem a kenyér a hibás. Végre rátaláltam a kovászolás és a kenyérsütés titkára. Hogy jutok finom, ízletes egészséges kenyérhez. Tudom, az internet ontja a kovászos kenyér recepteket, videókat, bejegyzéseket. Igen, vannak köztük nagyon hasznosak. Én is onnan tanultam.
DE! Voltak kulcskérdések, miértek, hogyanok, amire nem kaptam választ, volt egy érzés, ami nem jött át.
A liszt és a kenyér
1. A liszt nem csak egy hófehér por.
Miért számít a minőség? Minden recept azt mondja: "egy adag liszt". De senki sem magyarázta el, hogy a bolti, fehér, olcsó lisztben miért nincs "élet". Nem úgy viselkedik, nem úgy érik a tészta, nem úgy szívja fel a vizet. Rájöttem, hogy a kovásznak, mint egy élő lénynek, táplálékra van szüksége. A finomra őrölt, tápanyagokban szegény liszt az olyan, mintha folyamatosan üres kalóriákat ennénk. Most képzeld el. Azok az apró, számunkra láthatatlan baktériumok se laknak jól tőle. Akkor mi emberek? Nekünk mit ad? Elkezdtem kutatni a környezetemben lévő lisztek minőségéről és jellemzőiről, az egészségre gyakorolt hatásairól. Tudtam, hogy váltanom kell. És a váltás után a kovászom szó szerint felébredt! Ez volt az "Aha!"-pillanatom: nem én vagyok a béna, hanem az alapanyag nem volt megfelelő.
A kovász
2. A kovász nem egy recept, hanem egy gyerek.
Mindenhol azt olvastam: "7 nap, és kész a kovász". Nekem a 10. napon is halott volt. Aztán rájöttem, hogy a kovászt nem lehet siettetni. Neki is idő kell, hogy felnőjjön, megerősödjön. Nem kell naponta mérni, hanem meg kell figyelni. Mikor buborékos? Milyen illata van? Ez nem egy recept, hanem egy kapcsolat. Ez a legfontosabb lecke, amit megtanultam: a türelem. Később még bővebben írok a kovászról.
Az idő
3. Titok titka: idő .
Nem sürgetheted – a türelem a legfőbb hozzávaló.A hosszú kelesztésről már hallottam, de mint talán mindenki, én is azt hittem: "biztosan elég neki kevesebb is, hamarabb is meglesz". Szerettem volna gyors eredményt látni. Meg aztán ott a munka. Könyörgöm! Mikor? Csak annyi volt bennem, hogy: hamar-hamar. És itt jött a csalódás. A kovász nem egy gép, amit be lehet állítani. Egy élő mikroorganizmusokból álló különös és egyben csodálatos világ. Rájöttem, hogy én nem irányíthatom őket, hanem az én feladatom, hogy tápláljam, segítsem. Ahhoz, hogy jól működjön, meg kell adni neki mindent, amire szüksége van: a jó minőségű lisztet, a tiszta vizet és fölöttes mindenek a időt. És akkor meghálálja a gondoskodást, és csodálatos módon dolgozik magától az én egészségemért. Hát nem fantasztikus! Amikor végre hagytam, hogy a saját tempójában dolgozzon, az lett a fordulópont. A kenyér íze, illata és állaga olyan lett, amilyet elképzeltem. Megtanultam, hogy a kenyérsütés nem a sietségről, hanem a megadásról és a bizalomról szól.
A tökéletességről
4. Nem kell tökéletesnek lenned!
Azt hittem, nekem ez nem fog menni. csak akkor lesz jó a kenyérkém, ha tökéletes a hőmérséklet, a mérések milligrammra pontosak, és a hajtogatásokat is imádkozva végzem. Néztem a képeket, a videókat, milyen tökéletes, gyönyörű kenyereket sütnek. A valóságban? Az én kenyereim is néha "tökösek", de néha kicsit laposabbak, de az enyém, az én kezem munkája. Az igaz, hogy két egyforma kenyér nincs. És ez így van jól. És még tudjátok mit? Ízlik így is! A lényeg, hogy én készítettem, tudom, mi van benne, és egészséges.
Szóval, kedves Barátaim, ezek azok a kis titkok, amikre nekem magamnak kellett rájönnöm. Nem akarok senkit megijeszteni, csak megmutatni, hogy lehetséges. Hogy egy kicsit jobb legyen a mindennapjainkban az, amit megeszünk, és ez által élhetőbb legyen az életünk.
A következő alkalommal az egészségre gyakorolt hatásáról írok, hogy kedvet kapjatok hozzá. Kövess figyelemmel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése